vladimir woodstock

A köznyelvi magyar számtalanszor köti össze a disznókat és az embereket egy-egy nyelvtani jelzős szerkezetben. A mai posztban nagyító alá vonjuk a húsevők egyik kedvenc csemegéjét, azt az állatot, amellyel szinte naponta azonosítanak minket, malackodó embereket…

A kivételesen magas intelligenciájukról híres állatokat egyes források szerint ötezer, más dokumentumok szerint pedig már hétezer évvel ezelőtt háziasították. A disznókat Ázsiában - a közkeletű gyakorlattal ellentétben - számos helyen szabadon tartják: életükben mehetnek amerre akarnak, az út vége úgyis a pecsenyés tál lesz…

Intelligenciájuknak köszönhetően a disznók számos feladatra, trükkre betaníthatók, különösen a törpedisznók. Ez a jelenség - a pszichológiai vonatkozásokon túl - azonban kizárólag aggályokat vet fel: e sorok szerzője mereven tiltakozik minden állat üzleti haszonszerzés céljával történő nyilvános szerepeltetése ellen!

Ismereteink szerint a disznó az egyetlen olyan háztáji élőlény, amely nem zabálja fel az összes, elé rakott eledelt, pusztán annyit fogyaszt, amennyire éppen szüksége van, a maradékot pedig beosztja.

A fenti állítást számos online elérhető szakértői forrás is alátámasztja. Mind közül a legmarkánsabb véleményt Donald Broom, a Cambridge-i Egyetem professzora, az Európai Tanács egykori tudományos tanácsadója fogalmazta meg, aki szerint a disznók szociálisan rendkívül érzékeny jószágok, intelligenciájuk alapján pedig akár egy háztartási hőszabályzó vagy egy videójáték kezelésére is képesek lennének. Broom szerint a disznók messze intelligensebbek a kutyáknál, de még a hároméves gyerekek is elmaradnak mögöttük. A professzor lerántotta a hazugság leplét arról a tévhitről is, hogy a disznók mocsokban élnek: meglehetősen tiszta állatokról van szó ugyanis. A sárban hempergés oka pedig nem más, mint az, hogy a disznóknak nincs izzadságmirigyük, ezért a sárral hűtik a testüket, ráadásul így a legyeket is távoltarthatják maguktól.

A mellékelt videó bizonyítja, hogy a háztáji-tartással foglalkozók mikrokörnyezetében többen is szeretnének a disznók közé tartozni. Persze, barátaid lehetnek, de attól még nem leszel olyan…

Igaz, a fenti videó bájos alibit kölcsönöz ennek a posztnak, ezek az állatok a nagyüzemi gazdaságokban drámai körülmények között töltik ki rövid idejüket.  Néhány sokkoló tény olvasható a PETA médiaközpontjában az alábbi linken.

(A szerző nem fogyaszt húsételeket!)

Link:

PETA (People for Ethical Treatment of Animals)

A blogolvasó képzelőereje az előző három poszt alapján már biztos mindenféle élethelyzetben, mikrokörnyezetben elhelyezte Xavier Ruddot, megannyi jellemet aggatva a fantáziában egyelőre csak kontúrként látható képre. Most nézzük, mi a helyzet a valóságban!

Azt nagyon helyesen gondoljátok, hogy Xavier Rudd a természet egyszerű fia, aki szabadidejében a bennszülöttekkel sétálgat az erdőben, de időről-időre visszatér a nagyvárosi életbe. A természethez való vonzalmát igazolja az is, hogy Xavier mindig mezítláb jár, bevallása szerint egyetlen pár cipő sincs a tulajdonában. Mivel előszeretettel utazik Kanadába, találtunk egy (!) olyan fotót is, amelyen egy kölcsön csizmában mutatkozott nagy nyilvánosság előtt.

Az 1978-as születésű Xavier az ausztráliai Torquay-ben cseperedett, ahol - elmondása szerint - már fiatalon megízlelte a valódi szépséget, arányt és harmóniát. Torquay a kontinens egyik olyan régiójában található, ahol az őslakos aboriginálok már jóval a fehér emberek megjelenése előtt létrehozták az első kolóniákat. Az első “turisták” az 1860-as években jelentek meg Torquay környékén, ma a városnak alig hétezer lakosa van. A település az ausztrál és a nemzetközi köztudatban leginkább a szörfözésre kiválóan alkalmas tengerpartjáról ismert. Azt persze mondanom sem kell, hogy Xavier megszállott szörfös. (A híres színészek játékával tarkított Surfer Dude című film zenéjét például ki más is szerezhette volna…)

A mellékelt képet elnézve érthető mindaz a letisztultság és természetes őszinteség, ami első hallásra átüt Xavier dalaiból. A hölgy rajongókat ki kell, hogy ábrándítsuk: a zenész boldog párkapcsolatban él és két fiúgyermeket nevel. Kanadai származású feleségével akkoriban találkozott, amikor Marcy egy szál hátizsákkal indult Ausztrália felfedezésére.

Xavier az elmúlt években sok időt töltött Kanadában, legutóbbi lemeze kapcsán többször is úgy nyilatkozott, hogy erőteljes hatást gyakorolt a dalokra, hogy ismét otthon, Ausztráliában (Byron Bayben) készíthette a felvételeket. (Egyéb, a lemezhez kapcsolódó vallomásairól bővebben szólunk a sorozatot záró holnapi posztban.) Esténként a stúdióban ülve vágta, csinosítgatta a dalokat, az éjszakákat pedig a szabad ég alatt töltötte kutyája társaságában, akiről csak annyit sikerült megtudnunk, hogy egy retrieverről van szó.

Xavier megrögzött növényevő. Az egyelőre ismeretlen előttünk, hogy vegetarianizmusa miből “táplálkozik”: a legyűrhetetlen hús-undorból vagy az állatvilág iránti feltételen tiszteletből… Mindenesetre 2007-ben a PETA (People for the Ethical Treatment of Animals) nevű globális szervezet a világ legszexisebb vegetáriánusának választotta a zenészt!

Most pedig nézzétek meg az egyik kedvenc képes-hangos felvételemet a művészúrról, ahol az angolul értők számára kiderül, hogy a dublini emberekkel tartalmasan lehet múlatni az időt! Én már a pólójáért is odaadnám valamely páros belső szervem egyik felét, arról nem is beszélve, ami ezen kívül látható lesz az alábbi képkockákon…