Jó régi a post, gondolom azóta rájöttél, hogy elég összetett zenei pályával...Ma délután lekerült a karikáról a biciklizár kulcsa…
Ebben csupán egy probléma van: nem én akartam, hogy így legyen. Hanem egy teljesen hétköznapi lépcsőházi tolvaj.
A történetben számomra csak az nem hétköznapi, hogy korábban sosem használtam még egyetlen biciklit tizenöt éven keresztül. (Első gimiben a városligeti kresz-parkban lopták el saját építésű, de ugyancsak Csepel-váz alapokra konstruált bmx-bringámat. Két hónappal azután, hogy a gondos és pontos festés és fényezés megszáradt rajta, s az utolsó csapágygolyók is a helyükre kerültek…) Aztán jött másfél évtizednyi Csepel Schwinn-korszak, egy rövid, néhány hónapos szünettel, amikor kölcsönbringával jártam. Abba viszont beletörött a bal könyököm, tehát sürgősen visszaszolgáltattam a tulajdonosnak.
A ma hajnalban utoljára hajtott biciklit egy Fertő-tó körüli túra apropóján vásároltam ‘94-ben. Bár az ezt követő mintegy tíz évben végig szidtam, pocskondiáztam, valahogy mégsem akaródzott lecserélni. Aztán átlépett abba a korba, amikor elkezdtem tisztelni. Ha ezt a telet is kihúzta volna, talán még nevet is adok neki. Másfél évtized alatt egyszer volt csak szervízben, a középrészt, a pedálokat és persze a köpenyeket leszámítva még minden eredeti volt rajta. Persze nem működött már hibátlanul, de valamennyi problémáját megtanultam kezelni. (Egy 13-as francia-, egy 14-es csőkulcs és a kormányrúdhoz való inbusz nélkül 15 km-en belül befejeződik a történet… Én az együtt töltött évek után egy-egy kattanásból, nyekkenésből tudtam, hogy mikor kell félreállni meghúzni a hajtókart, a kormányt, a nyerget, mikor kell a fékkart visszapöccinteni…)
Aki ellopta a bringámat, az vigyázzon! Nem ismeri és könnyen életveszélyes helyzetbe kerülhet vele! Persze, lehet, hogy már későn szólok…
Aki ellopta, az nyilván egy faszparaszt bunkó, aki csak egy drótvágót tud kezelni! Egy olyan ember, aki legalább írni-olvasni megtanult, baszki, ha csak ránéz is tuti, hogy nem visz el egy ilyen bringát!
Rosszat, persze, nem kívánok neki. Egyfelől nem szeretném eljátszani a karmazsetonjaimat, másrészt egy ilyen konstrukciót vezetni a budapesti utcán önmagában is komoly lecke lesz!
Most, hogy volt egy kis időm a metrón és lepergett előttem az elmúlt másfél évtized, több ezer kilométer, számtalan taknyolás - a legutóbbi sebek még be sem gyógyultak teljesen -, szóval, így egy kicsit fáj, hogy nincs többé! 15 év! Még nevet adni sem volt elég…
