vladimir woodstock

A Xavier Ruddot bemutató egyhetes sorozat utolsó posztjában röviden áttekintjük a művészúr eddig megjelent lemezeit. Azt jó, ha tudjátok, hogy nehéz döntéssel kell szembenéznie annak, aki nem egyszerre veszi meg valamennyi albumot. Különben is, ha már egyet meghallgattok, úgyis kelleni fog a többi…

Xavier legelső lemezét To Let címmel 2002-ben jelentette meg. A stúdió- és az utómunka is két ember keze munkáját dícséri: a produceri teendőket ellátó zenész mellett Chris Thompson segédkezett a rögzítésben és a keverésben. Két évvel később, a Solace megjelenésekor Xavier a világ több kontinensén is komoly hírnévvel bírt, ekkor már  bárhol koncertezhetet, ahol kedve tartotta. A Solace az ausztrál slágerlistákon azonnal az első húsz közé került, a kontinens lemezkiadóit tömörítő szövetség (ARIA) adatai alapján pedig már nem sokkal a megjelenés után platinalemez lett belőle.

A nagyszerű koncert-felvételeket tartalmazó 2005-ös Good spirit után még ugyanebben az évben megjelent Xavier harmadik stúdióalbuma, a Foody in the belly. Mint azt egy interjúban a lemez debütálása után elmondta: a Foody in the belly készítésekor semmilyen koncepciója vagy célja nem volt, a dalok egyszerű reflexiók, amelyeket a Solace megjelenése után végigturnézott két esztendő alatt írt. Ez idő alatt számtalan emberrel, hellyel és szellemmel találkozott, az album ezekből a kedves emlékekből állt össze. Mondanom sem kell, hogy az ARIA-nál a Food in the belly is aranylemez lett, az Egyesült Államokban pedig ez volt Xavier első olyan lemeze, amely az Epitaph-hoz tartozó ANTI- labelnél jött ki. (Az ANTI- számos nagyszerű előadót futtat, akik között név szerint kell említenünk mostohaapánkat, Tom Waitset.)

2007 februárjában Xavier Rudd úgy nyilatkozott, hogy stúdióba vonul, az új lemez pedig várhatóan a következő évben jelenik majd meg. Négy hónap múlva került a boltokba a White Moth, amelyet már globálisan is egyetlen label, az ANTI- gondozott.  Ahogy a korábbi lemezek megjelenésekor azt Ausztráliában már mindenki megszokta, Xaviert az ARIA Music Awardson azonnal a legjobb előadónak jelölték a blues és roots kategóriában, a 2007-es díjat azonban a John Buttler Trio többszörös platinalemeze, a Grand National happolta el a White Moth elől.

Ezzel pedig elérkeztünk Xavier legutóbbi, tavaly megjelent lemezéhez, a Dark Shades of Blue-hoz. A lemezfelvételről már a korábbi posztokban írtam, most inkább magát a szerzőt idézem, aki szerint a 2008-as album minden korábbi anyagánál sötétebbre sikerült. Nem kell azonban aggódnia annak, akinek már csak ez a korong hiányzik a kollekcióból, Xavier nem egy gilette-fesztivál zenei anyagát állította össze. Arról van szó csupán, hogy a dalokban feldogozott történetek nem egyszer keserű sorsokról szólnak: például az Uncle esetében egy hosszú és fájdalmas életút megannyi drámai fordulata jelenik meg a képzeletünkben. Bár a lemez a korábbiaknál sötétebb hangulatba ejti a hallgatót, de Xavier ilyenkor mindig mosolyogva teszi hozzá, hogy azért még így is elég sokat süt a nap az albumon.

Búcsúzóul ismét egy videót láthatunk, a dal címe 12th of September, ezt pedig ugyebár nem kell elmagyarázni senkinek…