Jó régi a post, gondolom azóta rájöttél, hogy elég összetett zenei pályával...A hétfői esti koncert után tegnap elhunyt Gasner János.
Bocsánat, de nincsenek most szavak…
Búcsúzásként tessék egy dal Ágival.
Köszönjük!
Amikor Kedves Önök közül többeknek is meséltem a The Bad Plus amerikai jazz trióról, a legproblémásabb feladat mindig is a “jazz” szó használata volt. Pedig hát mi másról volna szó…
A tegnap este a Millenáris Fogadóban adott koncerten sok minden bebizonyosodott. Például az, hogy a zenekar tagjai egytől egyig kedvesen mosolygó csendes őrültek. És még az is, hogy nincsen egyetlen elejtett vagy odavetett hang sem, amit nem külön boszorkánykonyhán főztek volna, nincs egyetlen ütésnyi csend sem a The Bad Plus repertoárjában, ami nem zene volna. Minden egyes hangot önmagában és zenei “szövegkörnyezetében” is tökéletesen megfogalmaztak az utóbbi időben négyfősre duzzadt trió tagjai. (A zenekar legutolsó, For All I Care c. lemezén csatlakozott a társasághoz Wendy Lewis rockénekesnő is.)
Kötelező, de - zeneművészeti szakértelem híján - hálátlan feladat a zenészekről külön-külön is megemlékezni. A néhány ütem alatt az est személyes szuperhősévé vált ritmusbank mellett azonban ugyancsak nehéz szó nélkül elmenni. A zenekar metronómja, David King nyilvánvalóan csak azért sétálgathat szabadon a világban az emberek között, mert eddig még szakorvos nem állapította meg róla, hogy ön- és/vagy közveszélyes volna. Aki nem látta-hallotta a The Bad Plust, az Mr. Kinget úgy képzelje el, mint Hannibal Lectert vacsora közben, a villája hegyén egy kocsonyás, szürke falatkával… Az meg, amit dobolásról és ritmusokról és bejátszható ütésekről és ütem- és ritmus- és dinamikaváltásról tudni lehet, vagy kell, nyilván a King-családban már évtizedek óta csak unalmas falusi pletyka! (A koncertet követő depóbeszélgetések során elhangzott, hogy Mr. King számos egyéb zenei formációban érdekelt, meg az is, hogy csak úgy mellesleg abszolút hallása van, úgyhogy valahány poszt erejéig bizonyára visszatérünk még David King munkásságára.)
Ahogy már a bevezetőből érzékelhető volt, a The Bad Plus egy jazz-zenekar, de mint a merev kategorizálással általában, ezzel most is bajok vannak. A zenekar jazzt játszik, ezt a zenét nem lehet semmi másból megfőzni, csak jazzből, de jazzista artista nem ilyen zenét játszik. Vagy nem így. Az, hogy a trió a U2-tól a Bee Geesen át Sztravinszkijig szinte mindenbe beleüti az orrát már feltételezi, hogy ez a három ember úgy megy le alfába meg vissza a próbák alatt, mint a sarki zöldséges a nagybanira. A végeredmény pedig egy olyan hangulati massza, amiben első hallásra a véletlen játszik minden hangszeren, de közben minden egyes hang egy pontosan elhelyezett, hatásos játék. A véletlennel.
Nem csalás, nem ámítás: áprilistól vetítik a világ első 3D-s technológiával forgatott pornófilmjét. Nyilván a globális ingerküszöb még nem érte el a kritikus pontot, úgyhogy a multiplexes bemutatókra még biztos várni kell.
Mint Rozi a moziban...
Egy Hong Kong-i produkciós cég 4 millió dolláros (!) költségvetéssel, kínai nyelven forgatta le a Szex és Zen című filmet. (Érdemes gyorsan előhúzni a számológépet: 2006-ban a Magyar Mozgókép Közalapítvány játékfilmek gyártására meghirdetett normatív támogatásainak keretösszege 600 millió forint volt!)
Az erősen korhatáros alkotás három dimenziós képeinek elkészítésében az a szintén Hong Kong-i animációs stúdió működik közre, amelynek munkáját dícsérik többek között a Karácsonyi lidércnyomás (The Nightmare Before Christmas) speciális effektjei is.
A Szex és Zen alkotói a világtörténelem eddigi legvalósághűbb közeli felvételeit ígérik. A film producere a Sunday Morning Postnak azt mondta, hogy a nézők úgy érezhetik majd magukat, mintha az ágy szélén ülnének… Stephen Shiu lelkendezve azt is hozzátette, hogy a filmben rengeteg közeli kép lesz!
