vladimir woodstock

Az interjú folytatásából többek között az is kiderül, hogyan sikerült elkerülni, hogy a Hetedik c. film a vasárnap délutáni műsorsávban mehessen az RTL Klubon.

- Részt vett például a Jedi visszatér c. film készítésében is, de az ewokokhoz remélem nem volt semmi közze.
- De igen, viszont én a tankokon dolgoztam, amikkel az ewokokat próbálták kinyírni. Én ezzel járultam hozzá a sikerhez.

- Amiért most külön köszönetet is mondunk! Aztán videoklipekkel foglalkozott, akkoriban, amikor a popzenei videókat elkezdték komolyan venni.
- Komolyan vették valaha is a popzenei klipeket?

-  Hát annál biztos komolyabban, mint manapság. Az emberek oda sem figyelnek.
- Na, igen, és nem is véletlenül. Ez nagyon érdekes, én egy érdekes és bizarr helyen nőttem fel, egy bizarr időben. Minden kapcsolatban volt mindennel. Az ősidőkben még 16 mm-es filmre forgattam, és minden évben a filmeseknek, mert mindenki filmezett, előfordult, hogy adtak egy dalt egy kislemezen, azzal, hogy csináljanak egy filmet a számra. Úgyhogy mentél a haverokkal és felvettetek ezt-azt, utána megvágtad és ennyi volt. Aztán, amikor megjelent az MTV, és az emberek azzal jöttek, hogy szeretnének egy klipet valamelyik dalhoz, azt gondoltam, tudom hogyan kell az ilyet csinálni. Mert ez az egyetlen dolog, amihez értek. Oltári buli volt.

- Szóval ezt mintegy filmes iskolaként élte meg?
- Igen. Bár utálom ezt mondani, mert sokmillió dollárt szedtem ki ezekből az emberekből a filmekre. Az a nap, amikor a nevemet először kiírták a stáblistára, borzalmas volt. Azt hittem, hogy ez egy nagyon laza dolog, hogy megér egy próbát… tudod, az egész Michael Jackson miatt van.

- De mindig is a nagy játékfilm volt a cél, még akkor is, amikor a Metropolis alapján elkészítetted az Express Yourselfet.
- Igen, az nagyon vicces volt. Úgy rémlik, mintha magának Madonnának az ötlete lett volna. Mintha azt mondta volna, hogy ‘a Metropolist akarom’ én meg néhány milliót dolcsit akartam tőle.

- Mikor figyelt fel Önre Hollywood? Valamelyik klipre jelzett a radarjuk?
- Nem. Hollywood folyton úgy tesz, mintha nem figyelne senkire. Nem is tudom. Furcsa, de elég hosszú időt kell eltölteni Los Angelesbe, amíg bárkinek is leesik, hogy tényleg komolyan elszánt vagy. Az utolsó dolog, amit tennének, hogy olyan emberek alá adjanak lovat, aki nem elkötelezett irántuk. Tíz éve keresztül klipeket csináltam, de, még ha hülyén is hangzik, de hat-hét év után már úgy éreztem, mintha mindig is ott lettem volna. Én ugye 1984-ben költöztem oda és 1987-ben írtam alá a Propaganda Filmshez, szóval nyolc-tíz évig csináltam a reklámokat meg a klipeket, mielőtt bárki lehetőséget adott volna egy film elkészítésére. És bár ne tették volna…

- A film, amelyről nem beszélhetünk…
- Igen, inkább hagyjuk.

- Találtam egy nagyszerű idézetet, amikor az Alien 3-ról úgy nyilatkozott: “sokan utálták az Alien 3-at, de senki nem utálta nálam jobban”.
- Két évig dolgoztam rajta, háromszor kirúgtak és minden apróságért külön meg kellett harcolni. Senki sem utálta nálam jobban, és ez a mai napig is így van.

- Lehet, hogy régi sebeket tépek fel, de mindezek után mi segítette mégis abban, hogy Hollywoodban csináljon karriert?
- Mintha tüzes kereszttel térítettek volna. Nagyon naív voltam. Éveken keresztül olyan emberek ettek körül, akik a filmek pénzügyi hátterét biztosították, illetve azért voltak, hogy üzleteket kössenek a filmre. Nekem meg mindig az a naív elképzelésem volt, hogy mindenki azt akarja, hogy a filmek a lehető legjobbak legyenek. Ez viszont egy baromság. Ennek a filmnek a kapcsán valami olyasmit tanultam meg, amit nem igazán tudnak az emberek, ennél fogva nem is vigyáznak rá, és ezért mindig is a te hibád lesz. Mindig azt gondoltam, hogy “csak nem akarhatják, hogy valami szarra kerüljön ki a Twentieth Century Fox logója”. A válasz viszont valahogy így szólhat: “amíg bejönnek rá az emberek…”  Aztán megtanultam, hogyan legyek egy ellenséges köcsög, gyakorlatilag azért, hogy elvegyem, ami szükségem van azért, hogy kiszálljak ebből. Harcolnod kell azért, amiben hiszel, és nagyon eszesnek kell lenned, hogy mindezt hogyan tálalod, máskülönben falrahányt borsó az egész. Abban a filmben, én voltam az, aki egyre csak az fújta: ‘ezt vagy azt sokkal jobban kell megcsinálnunk, ezt kell csinálni, annak semmi értelme stb…”. És nemsokára kikeltek a magok: “hé, ez már megint ezt csinálja! habzik a szája, olyan szenvedéllyel beszél”. Aztán nem érdekelte őket.

- Azóta, vagyis az Alien 3 óta felnőtt mindehhez?
- Istenem, dehogy! Mondjuk és semmit nem nézek vissza azután, hogy az kész van.

- Még a dvd különkiadáson az alternatív vágást sem? Ami nem a magáéé…
- Nem tudom, hogy ki csinálta, soha nem láttam. Nem tudok így beszélni róla.

- Ezután tehát visszament klipeket készíteni. Ez azért volt, mert a közreműködése problémás volt?
- Nem. Hollywood, tudja, a legkiválóbb hely arra, hogy az ember felfelé bukjon. Észrevettem, hogy volt néhány figura, akik még nálam is rosszabb filmeket csináltak és még mindig volt munkájuk. Úgyhogy elhatároztam, hogy csinálok még egy filmet. Végül kaptam egy forgatókönyvet egy faszitól, akinek a világa hasonló az enyém, hasonlóan gondolkodott a filmekről mint én, ugyanazokat a filmeket imádta mint én. Ő Andy Walker volt, aki a Hetedik forgatókönyvét írta. Nem tudta készre kidolgozni, 13-szor írta újra, hogy szerethetőbb legyen. A forgatókönyv közkézen forgott, az ügynököm pedig azt mondta, hogy a New Line-t érdekli, talán tetszik majd nekem is, és nem kizárt az sem, hogy velem akarják majd megcsinálni, úgyhogy olvassam csak el. Aztán elolvastam, és amikor a végére értem - a fejjel a dobozban -, felhívtam és mondtam neki, hogy “te ez fantasztikus, nagyszerű, mert azt gondoltam, hogy ez egy rendőrségi eljárás, ehelyett egy meditáció a gonoszról, arról, hogyan telepszik rád és hogyan szabadulhatsz tőle”. Erre az ügynököm azt mondta: “te miről beszélsz?” Erre elmondtam neki az egész sztorit a levágott fejjel a dobozban, azt, hogy a nő már órák óta halott, semmi értelme az üldözésnek a városban, a faszi mellékutakon keresi a nőt, miközben az zuhanyozik és a sorozatgyilkos beoson a hátsó ablakon. Mire az ügynököm: “ó, hát a rossz változatot küldték el neked”. Aztán elküldték a jó változatot, az egyik faszi mellékutcákon vezetett át a városban, a sorozatgyilkos pedig beosont a hátsó ablakon. Erre mondtam, hogy ez nem igazán érdekel így. Aztán találkoztam Mike De Lucával, mert akkoriban gyakorlatilag ő vitte a New Line-t, és mondtam neki, hogy nekem sokkal inkább tetszet a legelső változat, nem pedig a tizenharmadik. Mire mondta, hogy neki is. Erre megkérdeztem, hogy mihez fog kezdeni, majd elmondtam azt is, hogy én hogyan képzeltem az egészet. Aztán így szólt: “csukd be az ajtót!”  Folytatta: ha kidolgozzuk ezt, és elkezdünk arról beszélgetni, hogy a nyersanyagban milyen változásokat szeretnék, akkor szinte kizárt, hogy ezt a verziót meg lehessen csinálni, mert tizenöten fognak a válla fölött nézegetni a beérkező papírokba. De ha megígérem neki, hogy hogy hat héten belül elkezdődik a forgatás, akkor mehet az első változat. Úgyhogy persze rábólintottam, tegyük azt a fejet a dobozba - mondtam. A Hetedik forgatása ezzel kezdődött.

- Számos egyéb nagyszerűsége mellett a film látványvilága is elragadó - a dekadens sötétség. A New Line nem volt túl boldog, hogy ilyen sötéten kezdődik a film.
- Én szerettem és azt gondoltam, hogy működni fog, szerintem akár egy kicsit sötétebb is lehetett volna. Nem nagyon szeretem a filmekben, amikor az emberek zseblámpákkal rohangálnak, mindent látni lehet mögöttük, és azt mondják: “te jó ég, egy méterre sem látnék enélkül”. Ezzel az anyaggal saját magam akartam forgatni. Mint például a Klute-ban, amikor Donald Sutherland egy hang után rohangál és keres valakit, aki lehet, hogy ott sincs a tetőn, aztán felszalad a lépcsőn és az egész egy zseblámpával van bevilágítva. És miután megnézted, tudod, milyen egy zseblámpával szaladgálni, mert közben volt olyan, hogy nem láttál semmit. Szeretem az ilyen filmeket.

- A Fűrész alkotói fizettek Önnek valamit is azért, mert szinte egy az egyben lenyúlták a filmjét?
- Nem láttam a filmet. De nézze, néha odajönnek hozzám azzal, hogy én indítottam el a kínzós pornót. Baszki, mondom,  szerintem elég felelősen jártunk el az erőszakra való figyelemfelhívás terén. Azt hiszem Andy nagyszerűen csinálta a forgatókönyvében, amikor ragaszkodott ahhoz az alapvetéshez, hogy senkinek sem kötelező megnézni a filmet. Ezzel igen megragadó módon nyitotta fel a fantáziánk Pandora-szelencéjét. Most meg a Law & Order SVU-ban a faszik a folyosón azt mondják: “ondót találtunk a szemgödrében”. Na, én ilyet sosem csinálnék. De nagyon sokan ragaszkodnak ahhoz, hogy többet láttak, mint amit valójában. Egy nő kis híján ököllel esett nekem egy Beverly Hills-i koktélpartin. Azt mondta, hogy semmi szükség nem volt rá, hogy Gwyneth Paltrow fejéről a dobozban külön snitt legyen, mert az egyáltalán nem is kell látni. Mire mondtam, hogy nem is volt ilyen váágs. A nő meg ragaszkodott hozzá, hogy de igenis volt. Szóval a jól megtötött fantázia sokkal többre képes, mint a sminkesek serege. Engem mindig ez vezérelt: a borzongásig vinni az embereket, egész addig, hogy lássák mindazt a fejükben.

(folyt. köv.)

Tags: alien 3, david fincher, hetedik